Mi a legegyszerűbb dolog, ha valami komiszságot követtünk el? Nos, a legjobb, ha őszinték leszünk és bevall… áh, dehogy, kenjük másra, az mókásabb. Főleg, ha egy a szoba közepén bűzölgő kupacról van szó és a társaink a mi kiskedvencünkre mutatnak, mondván ő volt a tettes.
A Nem én voltam! egy pörgős és roppant egyszerű kártyajáték, amiben minden játékos célja, hogy kimentse saját kiskedvenceit, mondván valaki más volt a tettes, aki a nappali közepébe piszkított. Minden játékos ugyanazzal a 6 állattal indítja a játékot, majd kezdődik a balhé egymásra kenése. Az első játékos kiválaszt a kezéből egy kártyát, majd azt letéve kijelenti például, „Nem az én cicám piszkított a szoba közepére, hanem valaki más hörcsöge”, ekkor a többi játékos a lehető leggyorsabban megkeresi a kezében található lapok közül a hörcsögöt és a korábban kijátszott lapra helyezi azt, aki a leggyorsabb, az folytathatja a kört mondván „Nem az én hörcsögöm piszkított a szoba közepére, hanem valaki más…” és újra mondd egy állatot, akire rá szeretné kenni a dolgot. Bár elsőre azt hinnénk, hogy a játék addig zajlik, ameddig valakinek az összes kártyája el nem fogy, de nem. Addig zajlik, ameddig valaki már nem tudja rákenni senkire a balhét, így rajta marad a szoba közepén gőzölgő kupac.
Ha olyan állatra akarjuk kenni a dolgot, amelyikből már egy kártya sincs a játékosoknál, akkor bizony a mi kisállatunk volt a tettes, hiába próbáljuk eltussolni a dolgot. A Nem én voltam! ezáltal nem csak a gyorsaságunkat, de a memóriánkat is próbára teszi. Vajon melyik kártya ment ki és kire lehetne még rákenni a balhét?
