Az Igen? egy vallomásos jellegű játék, de az önismeret mellett a többiek ismerte még nagyobb szerepet játszik, vagy inkább az, hogy mit gondolunk általában a többiekről, az emberekről.
A játék vegyesen ontja ránk a tét nélküli és a bevállalós kérdéseket, amelyekre egyszerű igennel, vagy nemmel felelünk, méghozzá titkosan, mert – és most jön a lényeg – a pontot arra kapjuk, hogy helyesen tippeljük-e meg, hányan válaszolnának igennel! Arra a kérdésre, hogy „Ittál ma már kávét?” kis odafigyeléssel talán pontosan tudjuk is a választ, de ha arról van szó, hogy „Le tudnád lőni a kedvesed, ha zombivá válna?” már mindjárt érdekesebb a dolog. Egy dolog, hogy mit vallok magamról, de hogy ismerem azokat, akikkel játszom? Megtennék? És ha igen, merik vállalni – akár csak maguk előtt? Vagy ha úgy hiszem, hogy egy kérdésre egyszerűen nem lehet igennel felelni, és valaki mégis igennel felel, arra hogy reagálok majd?
Az Igen? egy beszélgetésindító játék. Általában sok kis beszélgetés elindul egy játék alatt, és felmerül néha olyan kérdés is, ami ottmarad velünk egy darabig, noha a játékot már elpakoltuk.
