Te mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre – és vajon mennyi ideig húznád azzal, amit vittél? És ha mások is vannak? Akkor már nem is lakatlan? Egy idő után úgy érzed majd, bárcsak az lenne!
A Hellapagos hajótöröttek kényszerű partraszállását követő kétségbeesett túlélési próbálkozásaikról és parttalan pokoli perlekedéseikről szól – utóbbira leginkább akkor kerül majd sor, ha nem jut mindenkinek étel vagy víz. Ráadásul a túlélők lába alatt nem csak azért forró a homokos talaj, mert perzseli a nap, hanem mert közeleg egy pusztító vihar is, és jó lenne a szigetről még azelőtt lelépni, hogy odaér.
A komoly téma ellenére a játék nem vérre megy, vagy legalább is nem szó szerint. Az illusztrációk mókásan lazák, a kártyák kifejezetten viccesek, az alapszituáció pedig, bár zord, elég szórakoztató. Közösen gyűjtünk fát a tutajhoz, élelmet és vizet, közben időről időre valaki átkutatja a romokat, ha nem is a közjó érdekében, hanem inkább önérdekből. Nem árt, ha az ember bebiztosítja, hogy ne hagyják éhen halni és a menekülés pillanatában arra a bizonyos tutajra is felférjen.
A feszült és hangulatos partijátékok kedvelőnek kihagyhatatlan, sértődős csapattal ugyanakkor csak bevállalós békeharcosoknak ajánljuk.
