Kék? Nemcsak. Aki látott már azulejo-t, az tudja, mi fán terem a csinos csempe. Tudta ezt I. Manuel portugál király is, miután meglátogatta az Alhambrát, aztán nemsokára egész Portugália csempézett – majd röpke fél évezreddel később a fél társasjátékos világ is.
Az Azul 2018-ban elnyerte a Spiel des Jahres díjat (Az év játéka), nyilván nem véletlenül. A játék könnyen érthető, így könnyen tanulható is, ugyanakkor olyan mélységgel rendelkezik, amivel sokat látott gémereket is képes maga köré ültetni, és persze megvan benne az a bizonyos extra. Központban az esztétika és ezt valahogy nagyon átélhetően sikerült visszaadni. Ahogy kiválasztjuk a legszebb csempéket (ezek egyébként vaskos bakelit lapkák, fényesek, színesek és többségük díszített is), ahogy elrendezgetjük őket a játéktáblánkon, ahogy szép lassan kialakulnak a színes oszlopok és sorok. Olcsó közhelynek tűnhet, de igazán csak az értheti, mi ez a bizonyos extra, aki játszott már vele.
Csempézés helyett a színes ólomüvegek mestereivé válunk és igyekszünk színpompás üvegcsodákat létrehozni az Azul - Sintra üvegcsodái társasjátékban. Az üvegtáblákat úgy szerezzük a manufaktúrából, ahogy az alapjátékban a csempéket, de ami ezután jön, az valami egészen új. Más a lehelyezés szabálya, logikája, ráadásul a saját táblánk játékról játékra, de még játék közben is változik, más a pontozás, és más a játékos interakció – némileg konfrontatívabb. Az Azul - Sintra üvegcsodái egy komplexebb és kompetitívebb Azul.
Az élmény pedig csak tovább fokozódik az Azul legújabb részében, az Azul: A királyi pavilon játékában. Ez az eddigi legkomplexebb Azul, ahol I. Mánuel egy Királyi pavilon megépítésé bízza ránk. Gyönyörű díszes elemeinkkel tehát most pavilonokat, fogunk építeni, különböző színekben, de nagyon fontos változás az eredeti Azul-hoz képest az, hogy az elvett csempéket csak a kör végén kell lehelyeznünk, így van lehetőségünk a kör közben újra tervezni taktikánkat a körülményekhez megfelelően.
